Gyerekkorom óta mély kíváncsiság élt bennem a világ és az ember működése iránt és korán tudtam, hogy gyógyító szeretnék lenni – ez vezetett el a természettudományokhoz, majd az orvosi pályához. Mindig is nagy erőket mozgattam meg annak érdekében, hogy véghezvigyem azt, amit kitalálok. Lenyűgözött az emberi test, a sejtek, a szövetek működésének tudománya, azonban ez csak egy pontig csillapította a tudásvágyam. Elkezdett érdekelni az, ami a dolgok mögött van, ami nem látszik, nem kimutatható tudományos módszerekkel, nem vizsgálható, mégis, mint egy rendező, vezérlő elv ott van és irányítja a folyamatokat.
A metafizikai gondolkodás alapjait édesapámtól kaptam. Az ő gondolkodása és világlátása mélyen hatott rám és inspirált, elindított egyrészt a jóga spirituális útján, másrészt a pszichoterápia, mint az önismereti és a gyógyítás útján. Megtanultam érteni és érzékelni azokat a rétegeket is, amelyeket a tudomány nem ér el. Megértettem, hogy a test gyógyítása nem lehet teljes a személyiség gyógyítása nélkül, ezt a folyamatot pedig kiegészítheti és felgyorsíthatja a spirituális felébredés.
Ez a felismerés vezetett oda, hogy terapeuta lettem. Az orvosi tudásom ma is szilárd alap, de hivatásom lényege az, hogy az embereket a saját gyógyulásuk útján kísérjem, nem kizárólag protokollok mentén haladva, hanem egyre nagyobb teret engedve a saját öngyógyító képességeik kialakulásának.
Két úton indultam el párhuzamosan. A pszichiáterré válásom során megtanultam, hogyan lehet az embert farmakológiai eszközökkel segíteni, de közben egyre többet láttam és tapasztaltam a szenvedésből, amit az intézményesített ellátás gyakran nem tud enyhíteni – sőt, néha maga is tovább mélyít. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy mindennek megvan a maga helye, van olyan mélységű állapot, amit muszáj gyógyszerrel kezelni, de ez nem azt jelenti, hogy mellette ne lehetne más terápiás formákat is segítségül hívni. Nagyon sok múlik az egyénen, hogy mennyire akar változni és mennyire veszi komolyan a tüneteit mint jelzőrendszert, mennyire ismeri fel a saját felelősségét és értelmezi tanításként a kialakult helyzetet, ami figyelmezteti, hogy letért az útjáról.
A pszichiátria mellett párhuzamosan egy másik úton is elindultam: felépítettem saját gyógyító praxisomat, amelynek alapját a pszichoterápiás módszerek és a személyiség mélyebb szintjeinek megértése és gyógyítása képezik.
Hamarosan azonban konfliktusba kerültem. Rádöbbentem, hogy a két út, amelyen haladtam, nem ugyanoda vezet. Az orvostudomány keretein belül egyre kevesebb teret találtam arra a fajta gyógyítói jelenlétre és mélységre, amit közben a saját praxisomban megéltem. A rendszer elvárásai és a belső szükségleteim, értékrendem között nőtt a távolság, majd egyre világosabbá vált, merre vezet az én utam.
Egész életemben fejlesztettem önmagamat és a gondolkodásomat. Több metafizikai rendszert ismertem meg és tanulmányoztam, de számomra a védikus tudás, különösen a jóga- és a védanta filozófiája vált a leghitelesebb irányelvvé, amely képes érthetően és mélyen megmagyarázni a világ működését, és tapasztalati utat biztosít az Illúzióból való felébredéshez.
Ugyanakkor sokszor megváltoztattam már azt, amit a világról gondolok és ma is készen állok arra, hogy újra bármikor megváltoztassam. Hiszem, hogy a merev ragaszkodás ideológiákhoz könnyen a fejlődés gátjává válhat, főleg a mai világban, ahol a dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak.
Egyéni terápiáimban a katathym imaginatív pszichoterápiát (KIP) és más módosult tudatállapotban zajló hipnózis alapú módszereket alkalmazok, amelyek hozzáférést adnak a tudattalan képi nyelvéhez, így segítik elő az átalakulást, az elakadt folyamatok újraindulását és a belső erőforrások aktiválását. A tudattalan gyógyító, integráló erejét egy belső intelligencia vezérli, amely képes összekapcsolni a szétszakadt részeinket, és elindítani egy mély, valódi belső átalakulást.
Csoportjaimban pszichodramatikus és rendszerszemléletű módszerekkel dolgozom: a pszichodráma és a családállítás technikái lehetőséget adnak a belső és kapcsolati dinamikák külső térben való megjelenítésére, mélyebb megértésére és gyógyítására. A közös térben létrejövő kapcsolódás és tükröződés katalizálhatja és új szintre emelheti az egyéni terápiás folyamatot.
Nemcsak a keleti bölcselet, hanem a nyugati ezotéria is mélyen hatott rám. Mindig is foglalkoztatott a rejtett, titkos tudás, így elindultam az asztrológia ösvényén is és ma már ezt a szemléletet is integrálom a terápiás munkámba. Számomra a legátfogóbb és legpontosabb személyiségtipológiát az asztrológia adta. A karmaasztrológia pedig egy olyan rendszer, amely nemcsak a jelen személyiségstruktúrát világítja meg, hanem a karmikus múlt hatásait is.
Mindezt mély mitológiai és szimbolikus látásmódon keresztül teszi: mítoszok, archetípusok segítségével, amelyek hidat képeznek a múltbeli életek és a jelen inkarnáció között. Az egyéni képletek mély rétegei értékes információkat adnak a lélek útjáról, karmikus tapasztalatairól, elakadásairól és kibontakozási lehetőségeiről. Érthetővé tehetnek olyan ezéleti blokkokat, újra és újra visszatérő nehézségeket, amik nem feltétlenül következnek az egyéni élettörténetből.
A mítoszok kulcsok, melyek összekötik a tudatost és a tudattalant, a személyes történetünket beleágyazzák a kollektív emberi tapasztalásba. Hidak, amelyek a személyiséget mozgató archetípusokhoz vezetnek, és segítenek abban, hogy rálássunk életünk ismétlődő mintáira és azokra a láthatatlan erőkre, amelyek formálnak minket. Ebben a gyökereit vesztett, széteső világban, ahol az ember elvesztette kapcsolatát a hagyománnyal, a szakrálissal, az időtlennel, a mítoszok újra felértékelődnek. Iránytűként szolgálhatnak a belső és külső zűrzavarban.
Úgy látom, hogy a mai ember nagy bajban van: korunkban mély káosz uralkodik. Elszakadtunk a gyökereinktől, a hagyományoktól, a természettől és azoktól a belső értékektől, amelyek egykor irányt adtak az élethez. Helyettük számtalan új, divatos filozófia, technika és módszer bukkant fel – és ezek folyamatosan szaporodnak és az önismereti ipar is egyre hízik és felhígul. Ember legyen a talpán, aki képes különbséget tenni valódi és hamis között, aki ráérez arra, mi hordoz igazi értéket, mélységet, és mi csupán a bizonytalanságot. Továbbá fontosnak tartom, hogy a gyógyító személyisége elég érett legyen – és ez az, ami a mai világban egyáltalán nem garancia.
Életem során nekem is szembe kellett néznem több betegséggel, melyek mély tapasztalatokat és felismeréseket hoztak. Több holisztikus szemléletű gyógyítóval és irányzattal találkoztam, de közülük az ájurvéda volt az, amely mély és maradandó hatást gyakorolt rám. Azóta is az elvei szerint élek és gondolkodása máig meghatározza az életvitelem: az egyensúlyra, a természet ciklusaira és a test-típusok összefüggéseire épülő rendszer számomra kipróbált, hiteles tudás. Fontosnak tartom a gyógynövényeket, természetes gyógymódokat, amelyek szelíden, de mélyen támogatják az öngyógyító folyamatokat és kitűnően kiegészítik a pszichoterápiás munkát.
Fontosnak tartom elkülöníteni, hogy nem mindegy, hogy milyen szinten jelentkezik a tünet. Ha már a test szenved, arra szükséges valamilyen fizikai szinten is ható gyógymód, például ez lehet holisztikus módszerek alkalmazása, gyógynövények, életmódbeli változások, ájurvédikus szemlélet vagy más ősi rendszerek tudása.
Ha a személyiségünk kerül válságba – ha életvezetési, kapcsolati, érzelmi nehézségekkel küzdünk, ha blokkok, ismétlődő minták, belső feszültségek jelzik, hogy „valami nincs rendben” –, akkor pszichológiai, önismereti eszközökre van szükség.
És ha a lelkünk hívása szólít, hogy többet érzékeljünk a világból, mint amit a látható valóság mutat, akkor a spirituális úton való elindulás tud csak kielégítő lenni.
A valódi gyógyulás összerendeződés önmagunk különböző rétegei között, a rétegeket pedig nem érdemes felcserélni. Nem lehet úgy meditálni, hogy szennyezett a test, vagy úgy filozófiával foglalkozni, hogy a személyiségünk még elhanyagolt, zavaros vagy bántalmazott múltat hordoz. Egy ponton pedig már egymást áthatják ezek a rétegek és a spirituális felébredés magasabb rezgésszintjei vissza tudnak hatni a testre és tovább harmonizálhatják a személyiségünket is.
Meggyőződésem, hogy a gyógyítás elválaszthatatlan attól, amit gondolunk róla. A világképünk, az önképünk, a hitrendszereink mind alakítják a gyógyulás lehetőségét és irányát. A gyógyító igazából utat mutat és teret tart a gyógyulónak, hogy a saját maga gyógyítójává válhasson.
Számomra a tudományos és a spiritualitás gondolkodás nem kizárják, hanem kiegészítik egymást, együtt alkotnak egy teljesebb és igazabb képet. Hivatásomnak tekintem azt, hogy e két világ között hidat képezzek.
• Általános orvos – Semmelweis Egyetem
• Pszichiáter szakorvos
• Integratív hipnoterapeuta – Integratív Pszichoterápiás Egyesület
• Pszichodráma asszisztens – Magyar Pszichodráma Egyesület
• Integratív kommunikációs és kognitív-viselkedés terapeuta – Integratív Pszichoterápiás Egyesület
• Jógaoktató
• Karmaasztrológus – Transzcendentális Karmaasztrológia
• Művészetterápia
• Családállítás
• Ájurvéda